10. ANNA BORCSA
A házak visszafelé forogtak a torony körül és egyre sebesebben, ahogy gyorsult velem a bánhidai vegyesvonat. Füttyögött a dűlőutak előtt: VIGYÁZZ, HA JÖN A VONAT! Ostornyéllel kaptak farukra ilyenkor a tehenek, ha bogarásztak a sínek közelében.
Etti megrökönyödött tekintete volt előttem.
Mert mikor már gőz sem szállt a tűz átforrósodott helyén, csak szaga terjengett üszkös maradékának, behatolt zárt ablakainkon, és mi, mintha ültünk volna halotti tort, falatoztunk az ijedt éjszakában, ő ránk förmedt kíméletlenül.
– Senki sem akarta, hogy kimúljon a tűz, míg rommá nem égett a cséplőgép.
– Csitt, ilyet nem mond értelmes ember – háborodott fel József bácsi.
– Hallgass, nem a te dolgod – tette hozzá a nagybátyám.
– Nehogy idegenek előtt kiejts ilyen szavakat.
De belőle
