17.
HALÁL SZIGETE
Aki ismeri Böcklinnek a „Halál szigete” című képét, könnyen el tudja képzelni, milyen volt a hegy délnyugati lejtőjének egyetlen megmaradt úri kastélya. A felkapálatlan, gazos szőlőrendek, melyekből eltüzelték a karókat, a vihar után itt maradt fagyosok, a nagy, majdnem kerek területen mind a középre, egy mélység felé futottak. Ebben a mélységben állt a kastély. Az út, amely a hegy aljáról vezetett, az is lejtősen futott bele a szűk udvarba, különös, kerek katlanban volt a ház. Régi, régi ház lehetett, zordon kövekből, mint egy vár. Hátával a köves partnak támaszkodott. Ablakai pedig mind a szűk udvarra néztek, és ide ásított a föld gyomrába mélyen bevágott pince. Kívülről nem is háznak látszott, csak mintha körül emelkedő, szürke sziklák lettek volna, s a szűk udvarból
