18.
ÖZVEGYEK VÖLGYE
A domboldalnak azt a mély hajlatát, amelyben Szücsné lakott, nevezhetnénk özvegyek völgyének, mert a két világháború vihara úgy elsodorta innen a férfiakat, hogy sír sem maradt utánuk, melyre koszorút hordjanak az özvegyek… Hajnalban, ha párnájukon nyugtalan hányták fejüket: Piave, Isonzó s a Don-kanyar véres felhői húztak át a völgy felett.
Hajnalban, mikor a keskeny ablak ólomszínűvé vált, Lakatos Pali anyja meg Szücsné elindultak a kútra, hogy elsőknek érkezzenek, mert kevés volt a víz, és aki tisztát akart vinni, annak korán kellett kelni. Ködös volt ez a reggel, papucsos léptük pedig néma, azért éppen csak a kútnál vették észre egymást.
– Korán kelt, komaasszony – mondották egyszerre egymásnak. És felelet nem volt a szavaikra, csak a méreg forrott mindegyikben,
