2.
POGÁNY KERESZT
Patkós Jóska, miután a tudós ember is otthagyta beteg nénjét, leült a konyhában egy fejőszékre, és bár italos volt, serényen kalapálni kezdett azon az ócska, diribdarabból összetákolt bakancson, melyet az éktelen fatalpú papucs helyett készített magának. Mikor készen lett a bakancs, ott, helyben, a kisszéken elbóbiskolt egy kicsit, de nemsokára hallatszott a kakas kukorékolása az agyaggal fedett, földbe vájt tyúkólból. Fojtott hangon hallatszott, mintha veremből kiáltott volna. Jóska akkor megdörzsölte a szemét, és a lámpával a kezében bement a szobába. A beteg most is halkan, keservesen nyögött. Ágyához vitte a lámpát, és látta, hogy az arca olyan vörös, mint a rózsa. Az anyjuk is felkelt, és odahajolt a lánya fölé. Csak Mariska nem mozdult, aki Hona két gyermekével eg
