TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Kyra a barlang előtt ült a tábortűznél, hátát a meleg sziklának támasztva, mélyeket lélegezve próbált pihenni. Végre száraz, meleg helyen voltak, széltől és esőtől védve, tele hassal és végre érezték kezüket és lábukat egyaránt. Izmai hasogattak, lassan visszanyerték eredeti állapotukat, felengedtek. A barlangot megülte a frissen sült csirke illata, és a kis tűz nagyobb melget csinált, mint várták. Először érezte úgy, hogy kicsit megpihenhet.
Dierdre mellette támasztotta a sziklát, szintén tele hassal, míg Leo fejét az ölébe hajtva már aludt. A barlang bejáratánál, az éjszakában Andor és Dierdre kancája álltak őrt, mindketten kikötve és boldogan rágcsálva a szénát, miközben az eső végre elállt. Kyra megpróbálta behívni Andort a barlangba, de az nem törődött vele.
