TIZEHARMADIK FEJEZET
Kyra lassan lovagolt Andor hátán, Dierdre-vel az oldalán, míg Leo a lábuknál ügetett, nyomorultul, a hideg esőtől átfagyva haladtak előre. Az eső úgy zuhogott, hogy a gondolatait is alig hallotta, néha esett, máskor pedig havazásba csapott át. Nem tudott visszaemlékezni, mikor volt utoljára fedett helyen, tűz mellett, vagy egyáltalán valami menedék alatt. A folyton fúvó szél a csontjukig vitte a csípős hideget, nem gondolta, hogy valaha is ki fognak olvadni.
Már régen elmúlt a hajnal, de ezt senki nem tudta volna megmondani az égről, olyan sötétek voltak a fellegek, vastagok és nehezek. Állandóan zuhogott belőlük hol az eső, hol a hó, alig különbözött az éjszakától az egész. A Trónok Erdején keltek át, próbálva egyre messzebb kerülni a pandesiaiaktól. Kyra arra számí
