TIZENKETTEDIK FEJEZET
Merk a lány mellett állt, nézte, ahogy a reggeli nap szétterül Ur földjén, és a lány csendesen sírt mellette. Ott állt a családja holtteste fölött, szipogott, miközben újra végiggondolta az éjszakát. A férfinak órákba telt, hogy megnyugtassa, és végül el tudja őket temetni.
Visszatért a munkájához, az ásójával újabb és újabb gödröket ásott. Már órák óta csinálta, kezei zsibbadtak, de elhatározta, hogy eltemeti a testeket, ezzel is megnyugvást hozva a lánynak. Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett, hiszen megmentette az életét, ilyet még senki sem tett azelőtt érte. Még érezte a fájdalmat a hátán, ahol a találat érte, még emlékezett, ahogy a lány előrébb lépett, megölte azt a fiút, eltávolította a nyilat, és ellátta a sebét. A lány visszahozta őt az életbe, egy hos
