A nyugati gyepű kapuja előtt összegyűlt nagyúri had hiába kapta parancsba, hogy pihenjen. Ki tudott volna nyugodni az indulás előtti éjszakán? Ki tudott volna könnyű álomra térni, mikor annyian gyűltek össze a közeli és távoli úrságokból a hétmagyarok nagyurának zászlójele alá? Mikor a nagy fénnyel lobogó kinti tüzek mellé letelepedve messziről jött énekmondók történeteit hallgathatták, mikor messzi véreiket fedezhették fel a lángok fényében kuporgók között? Ki tudott volna aludni, mikor az először nyugati hadra kelők vérében ott lobogott a zsákmány és kaland ígérete, a tapasztalt lövők tagjait pedig az előttük álló nehéz út és bizonytalanság szorította?
Ki adta volna álomra a fejét, mikor Árpád nagyúr mindhárom fia a tábor közepén, az összegyűlt századok védelmében felállított nemezház t
