– AZ OLDALUKBA! KERÜLD! HAJTSD! HAJTSD!
Felrikoltottak a kürtök.
A feszülten várakozó századok végre megmozdultak. Figyelték a százfőket, a százfők figyelték a hadnagyuk jeleit és a kürtök szavát, így a formátlan gomolygásnak tűnő kavargás lassan formát öltött.
Formát öltött az értő szem látására.
A nyémecek előtt futó századok elkanyarodtak, hogy ne a les felé vigyék őket: egyenesen az erdők sűrű derekának tartottak, de tudták, hogy az üldözőiket oldalba kapják, mire csapdába szorulnának. A hátrébb váró századok előreugrattak, pusztító nyilakat lőttek a nyémecek vértpajzstól nem védett oldalába. Majd kürt jelére fokosra kaptak és azt lóbálva, ordítva közeledtek, mint ahogy legénykoruktól kezdve megtanulták a vadászatokon, ahol a vadat rémisztették, hajtották a kijelölt hely felé, atyá
