Bors figyelte kicsit a lángok fényében sejlő alakokat, majd bólintott.
– Egy jó lövéssel akár – ismerte el.
– A mi táborunkat tán be tudná így cserkészni bárki fia nyémec?
– Nem tudná.
– A gyermek királyuk oda tudna jönni így, mint én jöttem, a sátrát nézni?
– Dehogy tudna!
– Hát ezt is láttuk!
Inkább érezte, mint látta, hogy a kísérői egyetértően bólogatnak. Nagyúr szeme kell ahhoz, hogy többet lásson.
– Holnap a vérüket vesszük! – közölte Tarkacsu.
Ahogy visszatértek a táborba, összehívták a százfőket és a többi főt, akik az együtt érkező századokat, nemzetségek, törzsek, úrság fölé rendelt bők hadait hozták. Az ifjú Kál is így érkezett, az atyja szava által alá rendelt idősebb százfőket vezetve.
Épp csak egy apró tüzet gyújtottak földhányás mögé rejtve. Apró tűz volt, de ugyan
