5.
A KANIZSAI LÁNYOK
A Kanizsai lányokkal elég drága áron jöttem össze. Hosszan tartó szemgyulladásomnak köszönhettem a szerencsét. Orvosságot kentem eleget a szememre, de a gyulladás nem szűnt, és egyik árpát a másik követte. Borogattam kamillával, zabáltam az élesztőt, de hiába.
Kaptam pénzt hazulról külön borítékban, hogy menjek el Körmendre, a jóságos szemgyógyító herceghez. Nem honoráriumra, csak útiköltségre, mert hisz a herceg ingyen gyógyított. Mégis sajnáltam ezt a költséget is, mert hátha hiába lesz. A háziasszonyom is azt tartotta, hogy hiába lesz. „Amit egyik orvos nem tud meggyógyítani, azt nem tudja a másik sem. Higgyen nekem – mondta. – Én tudom a gyógyszerét, de hiába is mondanám, amíg nincsen kéznél.”
Másnap bekopogott, és kihívott a konyhába. Egy hasonló korú, takaros
