4.
BÚJJ KI A BŐRÖDBŐL
De egy regényt ekkor már megírtam. Azt hiszem, a magányosság vitt rá, vagy valamilyen kitörési vágy. Talán igazolni akartam magam hanyagságomért, restségemért, mellyel minden feladatomat vettem.
Magányosságomnak semmi külső jele nem volt. Azt hiszem, én fecséreltem el legtöbb időt az otthonban haszontalan társalkodással. Sok bölcs embertől hallottam, hogy a magányt csak az üres emberek nem bírják, csak akik mélyen elégedetlenek magukkal. Én nem bírtam. Rajongtam a társaságért, és megragadtam minden alkalmat a fecsegésre. Válogatás nélkül örültem minden társaságnak, akármilyen legyen az. Egy volt csak a fontos, hogy ott szóhoz juthassak, ne hengereljenek le szószátyárok. A rám szabott penzumot az eredeti nyelvű bibliaolvasásban elvégeztem jó ideig. Bár sokkal hézago
