4. FEJEZETGrant
– Mr. Lexington, örülök, hogy látom.
Ireland először egyikünkre, majd másikunkra bámult. Ha korábban egy szemernyit is kételkedtem abban, hogy tudta-e a kávézóban, hogy ki vagyok, akkor az arcán tükröződő zavar most egyértelműen jelezte, hogy fogalma sem volt róla.
– Csak nem azt mondta magának, hogy…
Bickman odaállt Ireland mellé, én pedig haragosan bámultam a fickóra.
– Adjon nekünk két percet. Beszélnem kell Miss Saint Jamesszel!
Ireland szeme dühösen megvillant.
– Maga szemétláda! Maga végig tudta, hogy ki vagyok?
Bickman még mindig ott állt mellette, mintha az imént nem azt mondtam volna neki, hogy tűnjön el.
– Nem értette, amit mondtam? – morogtam oda.
– Bocsásson meg, Mr. Lexington. Hogyne, kérem. Visszamegyek az irodámba. A tizenegyedik emeleten vagyok, ha
