A viszony

1. FEJEZETIreland Egek, de szarul vagyok! Felemeltem a fejemet a párnáról, és felnyögtem. Ezért iszom olyan ritkán. Ez a gyilkos macskajaj és a hajnali fél négyes ébredés nem igazán emberbaráti. A bosszantó pittyegés felé nyúltam, tapogatózni kezdtem az éjjeliszekrényemen, míg végül valahogy megtaláltam a telefonomat, és lenémítottam az ébresztőt. Tíz perccel később újra megszólalt. Felnyögtem, nagy nehezen kikászálódtam a kényelmes ágyamból és a konyha felé indultam a kötelező kávé és fejfájáscsillapító után. Talán jegelni is kéne a szememet, hogy némileg elfogadhatóan nézzek ki a ma reggeli adásban. Éppen a kávét töltöttem a bögrémbe, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy miért is rúgtam be tegnap éjjel, és miért is vagyok ilyen másnapos. Hogy a fenébe felejthettem el? A levél. Az a rohadt levél! – Aú! A francba! – A forró kávé kifolyt a bögre peremén, és megégette a kezemet. – A francba! – Aú! – A francba! Hideg víz alá tartottam a kezemet, és lehunytam a szememet. Mi a francot műveltem? Legszívesebben visszabújtam volna az ágyba, hogy megint mindenről megfeledkezhessek. Ehelyett a tegnapi részletek úgy törtek elő az agyamból, mint a cunami. Egy órával azután, hogy begurítottam a bőröndömet a bejárati ajtón egy mesébe illő nyaralás után, egy futár érkezett egy levéllel. Elbocsátás. Hivatalos levélben. Egy nappal azelőtt, hogy visszatértem volna a nyaralás után a munkába. Hányingerem lett. Tizennégy éves korom óta most először lettem munkanélküli. Nem beszélve arról, hogy ez volt az első eset, hogy nem én magam mondtam fel. Elzártam a csapot, és lehorgasztott fejjel próbáltam szóról szóra felidézni a levél tartalmát. Kedves Miss Saint James! Sajnálattal értesítjük, hogy munkaviszonyát a Lexington Vállalatnál azonnali hatállyal megszüntetjük. A megszüntetés okai a következők: – Az Etikai Kódex III. paragrafusa 4. pontjának megsértése. Szexuális visszaélés vagy helytelen magatartás. – Az Etikai Kódex III. paragrafusa 6. pontjának megsértése. Az internet és/vagy más kommunikációs médium használata a szexuális visszaélés vagy helytelen magatartás során. – Az Etikai Kódex III. paragrafusa 7. pontjának megsértése. Szexuálisan erkölcstelen vagy kifogásolható magatartás. Végkielégítés nem jár önnek, mert az elbocsátás alapos okkal történt. Harminc napon belül kiállítunk önnek egy levelet, mely felsorolja munkavállalói juttatásait; biztosítása a New York Állam által megszabott ideig folyamatos. A személyzeti osztály továbbítja az utolsó fizetését, szupervizora segítségével pedig összeszedheti személyes holmiját. Sajnálatunkat fejezzük ki az események ilyetén alakulása miatt, és a legjobbakat kívánjuk a továbbiakban. Őszinte híve, Joan Marie Bennett HR-igazgató A bubis borítékban volt egy pendrive is, ami tartalmazta azt a harminc másodperces videót, amit az egyik barátom vett fel a tengerparton. Éreztem, hogy valami égető érzés kúszik fel a torkomon, de nem a valószínűsíthető alkoholmérgezéstől, aminek kitettem a szervezetemet. A munkám. Az utóbbi kilenc évben a munkám volt az életem. És egy ostoba, szemcsés videó miatt minden füstbe ment, amiért a belemet is kidolgoztam. Pukk! Isten veled, karrier! Felnyögtem. – Istenem! Most mi a fenét fogok csinálni? Nyilván nem válaszolom meg a kérdést azzal, hogy álldogálok, így a hasogató fejfájással küzdve visszamentem a hálószobámba és bemásztam a takaró alá, amit a fejemre húztam, és azt reméltem, hogy a koromsötét mélység fenekestül elnyel. Nagy nehezen sikerült visszaaludnom. Amikor néhány órával később felébredtem, kissé jobban éreztem magamat, bár ez nem tartott sokáig – csak addig, amíg rájöttem, hogy a tegnap esti eseményeknek csak a felére emlékeztem. • • • Lakótársam és legjobb barátnőm, Mia töltött nekem egy kávét, és megmelegítette a mikróban. Láthatóan ő is macskajajos volt. – Hogy aludtál? – kérdezte. A konyhaasztalra könyökölve kissé megtámasztottam a fejemet, és félig lehunyt szemhéjam alól néztem Miára. – Szerinted, hogy aludtam? Mia felsóhajtott. – Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy kirúgtak! Hiszen szerződésed van! Egyáltalán legális kirúgni valakit olyasmiért, ami nem a munkahelyén történt? Belekortyoltam a kávémba. – Úgy tűnik, igen. Pár perce beszéltem Scott-tal. Lenyeltem a büszkeségemet, és felhívtam a volt pasimat. Scott egy seggfej, és az utolsó a sorban, akivel szóba állnék, de ő az egyetlen ügyvéd az ismeretségi körömben. Sajnos Scott igazolta, hogy amit a munkaadóm tett, az teljességgel legális volt. – Annyira sajnálom! Fogalmam sem volt róla, hogy abból a tengerparti napból ez lesz! Az egész az én hibám! Én javasoltam, hogy menjünk a topless részlegre! – Nem a te hibád. – Mégis mit képzelt Olivia? Minek tette fel az Instagramra, és taggelt mindannyiunkat? – Szerintem a rengeteg piña colada miatt kihagyott az agya. Tudod, amiket az a cuki pincérsrác hozott, extra rummal megbolondítva. Csak azt nem értem, hogy miként szereztek tudomást róla a munkahelyemen! A privát fiókomat taggelte be, az Ireland Saint Jamest, nem pedig a nyilvános Ireland Richardsont, amit a tévéállomás működtet nekem. Vagyis működtetett, hogy pontos legyek. Mégis hogyan láthatták? Ma reggel kétszer is ellenőriztem a beállításaimat, hogy véletlenül nem változtattam-e meg nyilvánosra, de nem. – Nem tudom. Talán valaki a munkahelyedről követi valamelyikünket, akinek nyilvános a fiókja. Megráztam a fejem. – Az is lehet. – Az a seggfej legalább válaszolt az e-mailedre? A homlokomat ráncolom. – Miféle e-mailemre? – Nem emlékszel rá? – Úgy fest, hogy nem. – Amit a céged vezérigazgatójának küldtél. Tágra nyílt a szemem. Ó, basszus! Ez egyre jobb! • • • Úgy tűnik, hogy mindig van lejjebb. Elbocsátottak. Nem kapok végkielégítést. Egy héttel azután, hogy kifizettem a második és egyben a legnagyobb részletet az első otthonom megépítésére. Hogy mennyi az esélye, hogy jó ajánlást kapok a jelenlegi munkaadómtól? Zéró, miután jól leittam magam és alaposan megmondtam annak az elefántcsonttoronyban ücsörgő pasinak, hogy mit gondolok róla meg a cégéről. Szuper. Egyszerűen szuper. Szép volt, Ireland! Amellett, hogy a megtakarításaim nagy részét belenyomtam az Agoura Hillsen vásárolt telek részletfizetésébe, és hogy gavallérosan én álltam az egész lánybúcsú-banda által elfogyasztott alkoholmennyiség számláját a karibi egy hét alatt, nagyjából ezer dollárom volt. Nem beszélve arról, hogy a lakótársam hamarosan férjhez megy és kiköltözik, ezzel magával is viszi a fele lakbért, amit eddig havonta fizetett. De… ne félj, Ireland! Szerzel másik állást! Majd ha a pokol befagy. A híradós szakma nagyjából annyira megbocsátó, mint a bankszámlám az egynapos shoppingolás után a plázában. Nekem végem. Bazira végem! Kénytelen leszek visszatérni a szabadúszó, szerződéses munkákhoz; magazincikkeket fogok körmölni nevetséges összegekért, hogy kijöjjek a pénzemből. Pedig azt hittem, hogy az életemnek az a része egyszer s mindenkorra véget ért. Kidolgoztam a belemet is – heti hatvan órát melóztam majdnem tíz éven keresztül, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Képtelen voltam harc nélkül elhagyni a süllyedő hajót. Muszáj volt megpróbálnom, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből – legalább annyit, hogy kapjak egy viszonylag normális ajánlást. Úgyhogy nagy levegőt vettem, megpróbáltam felnőni a feladathoz, és kinyitottam a laptopomat, hogy ránézzek, mit is írtam a Lexington Vállalat vezérigazgatójának, mivel az emlékeim fele elég homályos volt. Talán nem is volt olyan nagy a baj, mint gondoltam. Rákattintottam az Elküldött levelek mappára, és megnyitottam az üzenetet. Kedves Mr. Dzsongun! Lehunytam a szememet. Jézusom. Ennyit a reményteli gondolatokról. Bár lehet, hogy nem érti a viccet, és azt hiszi, hogy csak elgépeltem a nevét. Bár ez elég erős feltételezés, nem? Vonakodva, visszafojtott lélegzettel olvastam tovább. Szeretnék hivatalosan is bocsánatot kérni apró meggondolatlanságomért. Jól van… nem is rossz kezdet. Jó lesz! Jó lesz! Bárcsak itt abbahagytam volna az olvasást! Tudja, eddig nem is sejtettem, hogy egy diktátornak dolgozom. Ajjaj. Jézusom, micsoda seggfej vagyok, ha túl sokat iszom! Hangosan, remegve kifújtam a levegőt, és feltéptem a ragtapaszt a sebről. Abban a hitben éltem, hogy a szabadidőmben jogomban áll azt tenni, amit akarok. Ellentétben a maga jómódú seggével, én keményen dolgozom, úgyhogy megérdemlem, hogy időnként kiengedhessem a gőzt. Ha ebbe beletartozik az, hogy kicsit süttetem a cickómat egy kizárólagosan csajoknak szervezett vakáción, akkor azt fogom tenni. Nem szegtem meg semmilyen törvényt. Nudista strandon voltunk. Mehettem volna akár pucéran is, de én a topless verziót választottam. Mert, legyünk őszinték – állati jó a cicim. Ha megnézte az „illetlen videót”, amit a karót nyelt HR-ese képes volt egy pendrive-on mellékelni a faszságokkal teli elbocsátó szép üzenetéhez, akkor tekintse magát mázlistának, hogy vethetett rá egy pillantást. Sőt, talán hozzá is adhatja a kis filmkatalógusához, hogy kiverhesse rá a farkát, maga perverz! Több mint kilenc éven át a belemet is kidolgoztam magáért, és az idióta vállalatáért. Úgyhogy maga is meg a vállalata is elmehetnek a pokolba! Pukkadjon meg! Ireland Saint James Na jó! Komolyabb meló lesz elsimítani a dolgokat, mint reméltem. De ez nem tántoríthat el! Talán az el presidente{1} még el sem olvasta az első e-mailemet, úgyhogy a következőt kezdhetném azzal, hogy megkérem, hagyja figyelmen kívül az első levelemet. Ha egy fikarcnyi esélyt is akarok magamnak arra, hogy állást találjak a szakmában, akkor nem lehet negatív ajánlólevelem. Mivel megsértették a magánéletemhez való jogomat, a legkevesebb az, hogy írnak egy semleges hangú ajánlót. Rémületemben elkezdett folyni rajtam a hideg verejték, és rágcsálni kezdtem a körmömet. Az a helyzet, hogy képes leszek könyörögni is. Kimásoltam és beillesztettem az elnök e-mail-címét, majd megnyitottam egy új üzenetet. Sürgetett az idő. De ahogy elkezdtem gépelni, pittyegett a gépem, jelezve, hogy új e-mailem jött. Rákattintottam, és majd’ szívrohamot kaptam, amikor elolvastam, ki a feladó: Grant.Lexington@LexingtonIndustries.com Ó, Jézusom! Ne! Próbáltam nagyot nyelni, de hirtelen kiszáradt a szám. Ez nem jó. Csak még azt nem tudtam, hogy mennyire nem. Kedves Miss Saint James! Köszönöm az e-mailjét… amit ez a jómódú segg hajnali kettőkor olvasott el, mert még mindig az irodában volt. Levele hangneméből ítélve – mely annak ellenére hemzseg a helyesírási hibáktól, hogy önnek diplomája van újságírásból – arra következtetek, hogy részegen írta. Ha így van, akkor legalább nem kell holnap korán felkelnie. Nagyon szívesen. Tudatom önnel, hogy nem láttam az ön által említett videót. De ha éppen kicsit kevesebb kép lesz a faszverős katalógusomban, majd előhalászom a Kuka mappámból – az ajánlólevéllel együtt, amit a felettese önnek adni óhajtott. Őszinte híve: Richie Rich Kiengedtem az eddig bent tartott levegőt. Ó, bassza meg!