Tizennegyedik Fejezet
Steffen görnyedten szenvedett gazdája ostorcsapásaitól, igyekezett a lehető legjobban összehúzni magát, miközben újra és újra csattant a hátán a korbács. Két kézzel takarta a tarkóját, próbálta kivédeni a legsúlyosabb ütéseket.
– Megmondtam, hogy ürítsd ki a szennyvízgyűjtőt, amint megtelik! Most nézd meg, mit csináltál! – ordította a feljebbvalója.
Steffen utálta, ha kiabáltak vele. Torzszülött volt, púposra görnyedt háttal jött a világra, már gyermekként is öregembernek tűnt. Nem illett testvérei közé, nem lelt barátokra, senki sem fogadta el. A szülei próbáltak úgy tenni, mintha nem is létezne, és amint kicsit megnőtt, találtak rá okot, hogy kitegyék otthonról. Szégyellték nyomorék fiukat.
Steffen azóta nehéz, magányos életet élt, egyedül kellett gondoskodnia m
