Most, hogy ismét itt állt a lány előtt, Thor szinte nem is tudta, mit mondjon. Már épp megszólalt volna, hogy legalább üdvözölje, de Gwen megelőzte.
– Sajnálom a tegnapi szavaimat – mondta halkan.
– Hogy csak egy közember vagy. Hogy nem vagy méltó hozzám. Nem gondoltam komolyan. Csak feldúlt voltam. Nem voltam önmagam. Kérlek, bocsáss meg!
Thort elöntötte a boldogság. El sem hitte, hogy Gwen ismét kedves hozzá.
– Nem kell bocsánatot kérned – mondta.
– De igen, kell – felelte a lány. – Egyáltalán nem gondoltam komolyan, amit a fejedhez vágtam. Reece elmondta, hogy minden vád, amit rólad hallottam, hazugság volt. Becsaptak. Több eszem is lehetett volna, minthogy a vádaskodásra hallgassak. Adnom kellett volna neked még egy esélyt. – Ahogy Thort nézte, kék szeme bűvöletbe ejtette a fiút,
