Abban, amit mondott, tulajdonképpen nem volt semmi különleges, de micsoda, szavakkal le sem írható jelentősége volt Levin számára minden egyes hangjának, ajka, szeme, keze minden egyes mozdulatának, miközben ezt kimondta! Bocsánatkérés volt bennük, bizodalom, gyengédség, meghitt, félénk gyengédség, és ígéret, remény, szerelem; Levinnek muszáj volt hinnie bennük, és majd megfulladt a boldogságtól.
– Nem, a Tveri kormányzóságba ruccantunk át. Onnan visszafelé utaztomban találkoztam a vonaton a maga beau-frère-jével,{96} illetőleg a beau-frère-je sógorával – mondta Levin mosolyogva. – Mulatságos találkozás volt.
Azzal derűsen és szórakoztatóan elmesélte, hogy miután egész éjjel nem aludt, miképp tört be csak amúgy bekecsesen Alekszej Alekszandrovics szakaszába.
– A kalauz a közmondásnak{97
