– Én, haragudni? De hogyan jöttél ide, és hová készülsz?
– Nem érdekes – mondta Anna, és karját az övébe öltötte –, menjünk, beszélnünk kell.
Vronszkij megértette, hogy történt valami, és ez nem örömteli találkozás lesz. Anna jelenlétében nem volt saját akarata: nem ismerte az asszony izgatottságának okát, de máris érezte, hogy ez az izgatottság rá is átragad.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte, magához szorítva a karjával Anna könyökét, s az arcáról próbálta leolvasni a gondolatait.
Az asszony tett még néhány lépést, mint aki össze akarja szedni a bátorságát, azután hirtelen megtorpant.
– Tegnap nem szóltam róla – kezdte, szaporán, nehezen lélegezve –, de amikor hazafelé kocsiztunk Alekszej Alekszandroviccsal, mindent elmondtam neki… megmondtam, hogy többé nem lehetek a felesége, mert…
