– Ez az én kvászom, kóstolja meg! Jól fog esni! – mondta hunyorítva.
És Levin tényleg nem ivott soha jobbat ennél a meleg víznél, amelyen zöld nyálka úszott, és vasas íze volt a bádogtól. Utána pedig jött az áldott, lassú ballagás visszafelé, karján a kaszával, amikor letörölgethette magáról a szakadó verejtéket, teleszívhatta a tüdejét friss levegővel, nézhette a kaszások hosszú sorát, s hogy mi történik körülötte erdőn-mezőn.
Minél tovább kaszált, annál gyakoribbak lettek az önfeledtség percei, amikor már nem a karja lendítette a kaszát, hanem a kasza mozgatta engedelmes, életteli testét, s a munka magától, precízen, mintegy varázsütésre, gondolattalanul végződött el. Ezek voltak a legüdvözültebb percek.
Nehézség már csak abban mutatkozott, ha meg kellett szakítani ezt az öntudatlan m
