Amint Alekszej Alekszandrovics házából kilépett, az orvos a tornácon összefutott jó ismerősével, Szljugyinnal, Alekszej Alekszandrovics irodavezetőjével. Együtt jártak egyetemre, s noha ritkán találkoztak, tisztelték egymást, és jó barátok voltak, ezért az orvos nem is találhatott volna megfelelőbb embert, akinek elébe tárhatja véleményét a betegről.
– Nagyon örülök, hogy felkereste – mondta Szljugyin. – Nincs jól, és nekem úgy tűnik… Nos, mi a helyzet?
– A helyzet… – mondta az orvos, és Szljugyin feje felett intett a kocsisnak, hogy álljon elő a hintóval. – A helyzet az… – mondta az orvos, és fehér kezével meghúzkodta glaszékesztyűje egyik ujját. – Hogy egy húrt igen nehéz elszakítani, ha nem feszítjük meg, de ha annyira megfeszítjük, amennyire csak lehet, elég megnyomni egy ujjal, és m
