„Te drága!” – gondolta magában Vronszkij.
A patak után már ura volt a lovának, és elkezdte visszafogni, azt tervezve, hogy Mahotyin mögött ugratja át a nagy akadályt, és a következő, akadálymentes kétszáz ölön beéri.
A nagy akadály közvetlenül a cári pavilon előtt állt. Az uralkodó, az egész udvar és a tömeg mind őt nézte, őt meg az előtte nyargaló Mahotyint, amint az ördöghöz közeledtek (így hívták a tömör sáncot). Vronszkij érezte a mindenfelől rá irányuló tekinteteket, de látni semmit sem látott, csak a lova nyakát és fülét, a feléje száguldó földet meg a Gladiátor fehér lábát és farát, amint változatlan távolságra verte előtte a ritmust. A Gladiátor legyintett egyet kurta farkával, lába nem is érintette az akadályt, és eltűnt Vronszkij szeme elől.
– Bravó! – kiáltotta egy hang.
Abb
