– Ha el kell mennem, legalább az a gondolat vigasztal majd, hogy ezzel örömet szerzek magának… Grisa, ne cibáld, kérlek, már úgyis teljesen összekócolódott – mondta, megigazítva azt a hajfürtjét, amellyel Grisa játszadozott.
– Lilában képzelem el magát egy bálban.
– Miért éppen lilában? – mosolygott Anna. – No, gyerekek, menjetek, menjetek! Nem halljátok, hogy Miss Hull teázni hív benneteket? – Kibontakozott a gyerekek karjai közül, és behessegette őket az ebédlőbe.
– Tudom, miért invitál ebbe a bálba. Sokat vár tőle, és azt szeretné, ha mindenki ott lenne, hogy részese legyen.
– Honnan tudja? Igen.
– Ó, milyen csodálatos, ha valaki ennyi idős, mint maga! – folytatta Anna. – Én is emlékszem még erre a kék ködtengerre, amely olyan, mint a svájci hegyekben. Ez a köd mindent beborít abba
