Teázás közben Levin megismerte az öreg gazdaságának történetét. Tíz évvel azelőtt bérbe vett százhúsz gyeszjatyinát egy birtokosasszonytól, tavaly aztán meg is vásárolta, és kibérelt még harmincat a szomszéd földesúrtól. A föld kisebbik, rosszabb részét bérbe adta, negyven gyeszjatyinát pedig ő maga szántott a családdal és a két béressel. Az öreg panaszkodott, hogy rosszul mennek a dolgok. De Levin megértette, hogy csak illendőségből panaszkodik, a gazdasága virágzik. Ha a dolgok rosszul mennének, nem vásárolt volna gyeszjatyinánként százöt rubelért földet, nem házasította volna ki három fiát meg az unokaöccsét, tűzvészek után nem építette volna fel kétszer is újra a házát, egyre jobbra és jobbra. Panaszkodása ellenére világos volt, hogy joggal büszke a jómódjára, a fiaira, az unokaöccsére
