UTOLJÁRA A KASTÉLYBAN
Kriza Áron azzal kezdette ezt a keserves találkozást, hogy a kezét a mellére téve fejet hajtott a kerekes székben ülő öregasszony előtt, a torkát meggürüzdölte, s mondta:
– Azért jöttem, hogy megköszönjem a nagyasszonynak eme vélem levő, serdületlen leányom iránt tanúsított nevelői jóságát, mellyel őtet a kastélyban foglalkoztatta, tanítgatta, s hogy kérjem ugyanezt a pártfogó jóindulatát az ugyancsak jelenlevő, jelenleg nálam is lakó keresztleányom, nagyságod volt szolgálója, ez iránt a szegény, ártatlanul meghurcolt Borbála iránt.
Krisztina nagyasszony hagyta, hogy apám végigmondja. Még akkor sem szólt egy ideig, mikor apám, hogy nem kapott rögvest választ, egy cseppet zavarodottan elpirosodott. Csak nézett. Mindhármunkat megnézett alaposan, aztán megszólalt:
–
