A LEÁNYKÉRÉS NAPJA
Nálunk mindig szép ünnep volt a leánykérés. Valóságos díszes szertartás. Ilyennek indult pünkösd harmadnapján, vagyis pünkösd utáni kedden a Borbáláé is. Engem Székelyné, Ihász Annus néni kéretett, hogy legyek a Borbála első nyoszolyója, s ezért aztán még alig virradt, mikor felserkentem, öltöztem a szép torockói gúnyámba és siettem Székelyékhez. Borbála reggel nyolc órára már fel volt öltöztetve, haja leeresztve, befonva, a kezében a hímzett jegykendő. Én úgy tudtam, hogy az előtt való este Szabó Ambrusék s Székely Ábelék megbeszélték, ma reggel lesz a kéretés. Azt gondoltam, rendes torockói leánykéretést beszéltek meg, olyat, hogy odahaza a leányos háznál, készen várakozik Borbála a nyoszolyókkal s a Szabó Gergely kérő násznagyai – gondoltam: a velük rokonságban lévő
