BONCZA APÓ
Én az írott történelmet édesapámtól, Kriza Árontól tanultam. Annak a történelemnek egy gyötrelmes szakaszát, amit még nem írtak le, meg kellett élnem, szememmel látnom. De tanultam egy harmadik fajta történelmet is, azt, amit Boncza apó nyolcvanesztendős feje őriz, s szája mondogat. Igaz, Boncza apó tudományát nem történelemnek, hanem bizonyságtévő emlékezésnek nevezik. Beléojtotta ő ezt az emlékezést nagyapám nemzedékébe, apámékéba, de még az enyémébe is.
Most 1702-t írunk. És 1659-ben, mikor Erdély akkori fejedelme, Barcsay Ákos, a besztercei országgyűlésen azt a gyalázatos határozatot hozatta a síró-rívó Thoroczkay özvegy úrasszonyok védelmében, s a torockói bányásznép ellen, amelyik a szabad bányásznépet a Thoroczkayak örökös jobbágyaiul ítélte oda, Boncza Mózsi bácsi még
