KRIZA KATALIN
Kezdem soraimat Isten nevében, az 1702. esztendőben, annak is december hónapjában, karácsony után és újév között, mikor a hó már vastagon megülte azokat a sziklába vájt sírokat, melyeket a mi torockói nyelvjárásunk szerint birgejeknek neveznek.
Nevem Kriza Katalin; tizenhat esztendős múltam ezen hónap 21-én. Apámuram Kriza Áron, a helybeli unitárius pap. Egy hónapi meggyötörtetés után most karácsonyra engedték szegényt szabadon a gyalui tömlöcből. Egy testvérem vagyon: Gergely, ő meg máig is odavan. Édes asszony anyámat nem ismertem, akkor halt meg, mikor én lettem. Göndölné asszony, a bába úgy beszélte, hogy hibásan feküdtem édesanyám méhében a születésem előtt, és ő hiában iparkodott abban, hogy helyesen segítsen a világra, mert a hátam félrehajlott maradt és a bal lapock
