Móni ránézett, bólintott, de csak percek múlva indult meg a költővel utánuk.
– Mi baj van, Mili? Kimerült? – kérdezte Bákody halovány mosollyal.
– Nem a próbától, Gabi. Nem a révülettől. Nem azért, mert az önkívületig átélem a szerepeimet, Móni azt mondja, ugye?
– Móni zseninek tartja magát, Mili, és mindig csak a tehetségéről meg a jövőjéről beszél…
– Igen… – Mili megszorította a Gabi karját – és én nem akarom a Móni hősies pózait meghazudtolni. Ugye, maga a legjobb barátja Móninak?
Bákody Gabi elmosolyodott. Mögöttük néhány háznyi távolságból fölhangzott Móni jól ismert apró, kacsázó lépése és fojtott hangja, amint meggyőző és átható hangon az árnyékvékony költőnek magyaráz. Hogy ő lenne a Móni legjobb barátja? Móni bizonyára így mondta Milinek. Mili így hiszi, és egy hölgy hiedelmé
