A pénzt letette Göncze elé, és kényelmesen hátradőlt.
Péter az ajkát harapdálta:
– Megértettem tiszteletre méltó álláspontodat – mondta végre egy csepp akaratlan gúnnyal –, és a segítségedet köszönöm. De engedd megjegyeznem, hogy apám nemcsak a hivatalnokokat tartja embernek – mondta Péter hirtelen nyersen.
– Mint én? – kérdezte Bákody, és elvörösödött, mert fiára gondolt, akit szintén beíratott a jogra, s aki szintén nem vizsgázott. Ellenben…
– Csodálatosan egy húron pendültök ti, fiatalok, az öregek kritizálásában! – mondta hirtelen.
– Ellenkezően – vágott vissza Péter –, én apámra hivatkoztam bátyám ellenében! Ő igazán praktikus ember, hallottam egy időben Máli mamától, hogy ti, Bákodyak, így méltóztattok őt csúfolni. Apám maga is kereskedett. Egyáltalán nem hiszem, hogy elítélné a
