2
A KISFALUBÓL, átellenben, a Duna túlsó partjáról áthozza a szél a déli harangszót. Süt a nap. A kertben felszáradt az éjjel hullott dér. A megviselt őszirózsák barnult sziromlevelei ernyedten imbolyognak a szeles napsütésben. Spalettanyitáskor behallatszik a Pesttől Bécsig járó új, szárnyashajó berregése, amint a ház alatti folyamkanyarban sietve tova halad.
Tanácstalan magáramaradottságában Guilène naplóját veszi elő, meg a belőle maga írta „Guilène dit” című füzetecskét.
Találomra kinyitja és beleolvas.
1897. január.
„Könnyebb az eszméket szeretni és szolgálni, mint azokat az embereket, akik az eszmét létrehozzák, diadalra viszik, vagy elbuknak és szenvednek ezáltal. És mi nők, akik az embert, a későbbi személyiséget létrehozzuk – legalábbis anyagi mivoltában –, mégis mindig a sze
