1
ESTÉNKÉNT kilenc óra tájban szabad szemmel jól látható, csillagszerű jelenség suhan át a folyam menti ház palateteje felett. A dombok ormán bukkan föl. Rávillan a tóvá szélesedett Duna-kanyarra. Légköri viszonyokat vizsgáló, erős fényű műhold. Tegnap vette először észre. Ma ugyanott jön, ugyanazon az útvonalon. Milyen lassúnak tetszően suhan át az égen. Különös ez az ünnepélyes lassúság. Más, mint a csillaghullás, mint a megrendezett égi fényparádék. Nem hasonlít semmihez. De ha nem, miért, hogy mégis éppen erről az annyira új és más dologról kell éppen most nagyon régi dolgokra gondolnia? Miért, hogy a gyermekkori emlékek egyre sűrűbben járnak vissza hozzá mostanában? Igaz, gondolja, míg éltek ők, a régiek – „az első családom” – mondja magában, s ezen egy csöppet fanyarkásan mosolyogni
