– Úgy egy óra múlva, ha már alusznak! – suttogta Horváth, s Frici ugrott, hogy kihúzza a fiókos ágyat.
– Na! Kushadjatok le! – mondta Kántorné, ledobta pongyoláját, s bő vászoningében felmászott a felső ágyba. Fényes haját kemény kontyba csavarta, mereven a feje tetejére. A fal mellett volt egy kicsiny polc, arra égő gyertyát állított. Fölhúzott térddel ült az ágyban, és hangosan, lassan szótagolva olvasott:
– „A ré-gi gö-rög is-te-nek az O-lim-pu-szon lak-tak. Ég-be nyú-ló hegy volt ez, hon-nan Ze-usz, az is-te-nek aty-ja szór-ta az em-be-rek-re kén-kö-ves vil-lá-ma-it.”
– Tanul – suttogta Frici az ágyban, száját Judit fülére tapasztva. – Ő úgy mondja, mithológiát tanul. Nagyon műveli magát.
– Csst! – sistergett odafentről Kántorné a görög istenek fenségével: – Aludjatok!
– Alszunk m
