– Te, Juci!
Judit nem felelt.
– Mit csomagolsz?
– Hallgass!
– Pápi elvisz téged, azután hazahoz, azután megint elvisz, megint hazahoz. Ne csomagolj, Juci!
Juci rá se nézett a gyerekre, s az megint teleszívta a nádat felfújt pofácskával, s kilökte a vizet lelohadt pofával.
– Te, Juci! Miért jött ez haza?
– Hallgass, Bebus!
– Azért jött haza, hogy verekedjék?
– Ne köpdössed a lábam szárára a vizet, Bebus, mert bizony isten, rögtön szájon rittyentelek. Éppen jókedvemben találsz!
– Kire köpjem? – kérdezte a fiúcska csodálkozva.
– Senkire se köpd!
– Senkire? – csodálkozott a gyermek. – Mamukára nem lehet, mert ő beteg, te szájon vágsz, ha rád köpöm. Lőjem meg Pápit egy pofa vízzel, Juci?
Judit kifakadt dühösen:
– Lőjed! Legalább téged is agyonvág, s engem is, s ennek az egész kese
