„Engem sem engednek soha a színházba egyedül a nők, anyósom és feleségem, Uruka. Ne neheztelj kedves Iluska, de ebben a városban a katonatisztnek mind nagyon féltékenyek a színésznőkre, és ennek a dandárparancsnok az oka, Glohs, aki Birs Birivel folytat viszonyt. De én odaadom neked az egyik revolveremet, hogy ne legyél teljesen támasz nélkül ebben a városban, mert édesanyádat, aki nekem másod-nagynéném, nagyon szeretem. Tudsz vele bánni? Na, nem baj, majd elmegy hozzád Hanusz, a legényem, és megtanít, és ha komiszkodik valaki veled, hát csak állítsad azt a fegyvered csöve elé, amint az illik is egy úrilányhoz, akinek katonatiszt rokona van.”
Ilyen formán pletykálta ma reggel a mosóné, mert mindig sokat beszél, azt remélve, hogy Bontsek úr megunja végre és csak megad valamit a mosás-vasal
