3.
A gyulai havasokból elindult a köd. Előbb a környékbeli falvakat lepte el, aztán lassan, méltóságteljesen behömpölygött a városba a Monostori út fölött. Bent, a piactéren megtorpant, megállt. Nem űzte tovább a szél, hát csak gomolygott sűrűn, önmagában és szállt, szállt… Le-fel, le-fel. Ráült a háztetőkre és leereszkedett a földig. Besuhant a házak kapuin, ablakok résein. Felkúszott a csatornák mentén a házereszig. Körülölelte templomok pilléreit. Langyosan, puhán, hófehéren. Kolozsvárt hófehér a köd…
Ezerkilencszázhuszonhét december… Ilona összeszíjazott könyvekkel a hóna alatt csendesen baktat a gimnázium felé. Délután félkettő az idő. Mióta életbelépett Anghelescu rendelete, azóta délután van a tanítás. A miniszter eltiltotta a koedukációt, hát most külön iskolát kaptak a lányok. É
