BOROSTYÁNBA FAGYVA
1940–1944
1940–1944A NAGYÉTVÁGYÚ
A NAGYÉTVÁGYÚOtt voltam a temetésén. Sokáig nem felejtem el ezt a borús egű, esőre hajló tavaszi délutánt: a fényt mintha itatós itta volna fel, a felhők vastagon, csüggedten lógtak, a levegő fülledt volt, a frissen zöld fák kormos lében mosdhattak aznap reggel. Kegyeden, józan, rosszkedvű világítás. Sokan álltunk a sír körül.
Ez a két méter magas férfi mindenből sokat fogyasztott. Mértéktelenül élt, óriás étvággyal evett. A sírja köré is sok embert gyűjtött.
Nem ismerte a keveset, a válogatottat, a jót. A mennyiséget szerette. Élete olyan volt, mint a vásárcsarnokokban a nagy zöldséghegyek, húshegyek, virághegyek – körülötte is kupacokban hevert a pénz, a szerelem, a jólét, a boldogulás. Mindig két autója volt. Az új, amelyet irigye
