A ZSÁMOLY
Milyen emlékekből és kövekből építem fel magamban Firenzét?
A tetőkből és a tornyokból, melyeket egy sűrű őszön pillantottam meg először, a Palazzo Vecchio körbefutó nagy erkélyéről: esti fél hét volt, a levegő olyan nehéz, mintha cukrot oldottak volna fel benne.
S miből még? A Medici-palota kemény, férfias homlokzatából.
Azután egy kis ezüstharangból: az Arnó felett vettem, a régi hídon, egy sápadt, magas lánytól, aki csupa ezüst holmit árult fecskefészekszerű, kicsi boltjában. Ez a lány olyan testetlen volt, mintha egy sienai mester temperával a levegőbe festette volna, csak fényből és színekből állt. Amikor a kis harangot megráztam, a felrebbenő, nyugtalan hang a bőrében lángolt. Évekig az íróasztalomon őriztem a harangot. Később észrevétlenül kiesett az ütője. A karcsú, s
