GYŰRŰ
– Mindig hazudott – mondta a férfi. A barátja hallgatott.
– Ismered azt a történetet, amikor megszúrták az ujját? Nem? Hát most elmondom… Ez a hazugsága fájt legjobban. Várj, nem is olyan könnyű elkezdeni… Mert az ő hazugsága olyan volt, mint a nagyon finom angol szövet. Az idő egyszerűen nem ártott neki. Nem kopott, nem fényesedett. Tíz év múlva is friss volt, gyűretlen. Miért mondom, hogy tíz év múlva? Mert ez a hazugsága éppen tíz évvel ezelőtt kezdődött… Így tudott Edit hazudni… Egy-egy szava, valamilyen egyszerű története osztódva, ártatlanul belefúrta magát az időbe, az életünkbe, és öt, nyolc, tíz év múlva derült ki, hogy hazugság volt. És ekkor már olyan reménytelen volt kibontani ezt a fonadékot, mint egy indás, őserdei sűrűséget.
Hát elkezdem. Figyelj---
Tizenegy évvel
