TIZENHARMADIK FEJEZETMax
– És egy extra nagy sült krumpli. Itt minden ilyen nagy? – kérdeztem.
Zach visszanézett rám, ostoba vigyorral az arcán.
– Ja, már az első pár alkalom után is felfogtuk, amikor elmondtad ugyanezt, főnök – felelte nevetve. – Hamburger, és annyi sült krumpli, amennyit csak adnak. Mindjárt a rendelő ablakhoz érünk.
Kibámultam a hátsó ablakon, és a túlságosan is ragyogó logóra bandzsítottam. Úgy tűnt, mintha két neontábla lenne. Becsuktam az egyik szememet, és lassan eltűnt a második logó.
– Talán én is kérek egy hamburgert. És négy csirkefalatot Dylannek.
– Éjszaka közepe van, haver! Biztos vagyok benne, hogy Dylan már régen alszik – vágott közbe Matt.
– A francba! – suttogtam. – Felhívtam Addisont? Szóltam neki, hogy…
– Ezt már megbeszéltük – sóhajtott fel Zac
