– Hijj! Hogy az apád ne sirasson! – bődült fel Gabradián Zakariás. Bikanyakát leszegte. Majd felöklelte a homlokával Gál Ambrusné rengeteg kebelét, amint lábujjhegyre csipeszkedve, két kezét rászorítva a ropogó fűzőre, illegette-billegette maga előtt a nőt.
– – Mi nem táncolunk egyet öregesen? – kérdezte mekegve Fejér Zoltán Gönczénétől. Málika fekete selyemernyőjének árnyékában bágyadtan mosolygott, nemet intett, és az útra nézett. Mády megígérte, hogy estefelé egy pillanatra kijön, és személyesen hozza el a rég várt választ.
A fiatalok hatalmas serege összeölelkezve, lassan, mint egy gyászmenet, éppen most ért vissza a gyülekezőt húzó cigányzene csábhangjaira, a síugrósánc árkából, ahol még a nagy táncmulatság előtt Zalán Barna vezetésével, ünnepélyesen megtartotta az őszi búcsúzást. M
