– Nem igaz!
Rika a kesztyűjét húzta.
– Találkozhatunk? Kedden ráérsz? Ha van kedved, gyere fel hozzám egy csésze teára.
Gabi sápadtan, mereven állt. A fagyos, félszeg mosoly nem hervadt le róla.
– Talán légy szíves, telefonálj még addig. – A számot mondta. Megint olyan túl biztos hangon, mint aki hazudik. Rikának ma nem volt érzéke a hangsúly, hanglejtés iránt. Mindent szó szerint értett. – Nem apámhoz szálltam – beszélt Gabi –, azt tudod. Kedd kissé messze van ahhoz, hogy odáig előre tudjam a programot.
Így volt-e? – Rika töprengve állt Nótás Sándor Felka utcai lakása előtt. Már másodszor gondolta végig a találkozást, s mindig másként jutott eszébe. Mindig más részletek tolultak előtérbe.
Szenvedélyesen elszánt voltam – gondolta –, azért nem emlékszem pontosan. Most már mindegy, aká
