„Vajon mit akarhat a szerző?
Kérdi a publikum-kum-kum!”
„Vajon mit akarhat a szerző?
Kérdi a publikum-kum-kum!”
– Győző bácsi, ne nevess! Becsületszavamra így volt. Ha nevetsz, akkor köhögnöd kell. Figyelj ide. Először mindenki megdermedt. Akkor Kopp Jenő a második sorban, a Pesti Hírlap nagy szakállú kritikusa mögött, ott ült – Sebestyén Károly mellett, az a Pester Lloyd kritikusa, ugye? Nahát, Kopp Jenő felugrott, mint egy megvadult bika, és felordított:
– – Nekem ne akarjon semmit a szerző. Lelőni! Lelőni!
A közönség felugrált. Pisszegtek. Nevettek. A Színházi Újság kritikusa felfutott a színpadra. Soha ilyen botrányt. Mindenki kiabált: „Nem lett volna szabad megengedni!” „Irodalmi cenzúrát.” „Hát nem látta ezt a darabot senki főpróba előtt?” „Nem szabad premiert tartani!” Domokos
