Gerő sziszegve öltözködött.
– Azt hittem, Gabival vagytok. Azért nem törődtem veletek.
– Hol hagytad? – kérdezte bosszúsan.
– Mády Istvánnal, Gerő bácsi.
Gerő megcsóválta a fejét. Csacsi lány. Szamár Máli. Ilyen buta riadalmat!
– Ezért szaladsz te ide, te Rika? Csatakosan. Éjnek éjszakáján!
– Úgy félek, Gerő bácsi.
– Mitől?
– Nem tudom…
Gerő a paplanát csavarta a hálóingére. Az ágy szélén ült, s cigaretta után nyúlt, megfogta az állát.
– Te? Félsz? Tán rossz a lelkiismereted?
– Rossz…
– Összevesztél anyáddal?
– Nem, csak megfeledkeztem róla…
– Én is megfeledkeztem – dörmögte Gerő bosszúsan. – De a fenébe is, nem gyerek. Egyedül is haza tud jönni.
– Én Gabi miatt feledkeztem meg! – mondta Rika kétségbeesve.
Az ügyész szeme villant egyet. Felállt.
– Na! – ennyit mondott, mél
