Irma beszélt. Azt mondta:
– Én terveztem meg nekik a székely tündérek kosztümjeit.
Ha hazajön Gabi, neki olvasom fel – gondolta Győző. – És még egypárat elhívok a felolvasásra a fiókáim közül. Nótást? – töprengett. – Nótásnak nincs kellő érzéke a szimbólumok iránt. Erősen realista. Viszont csak úgy fűlik a lírától a fiú…
– Feleljen! – kiáltott Irma. Győző összerezzent. – Feleljen! Maga! A legradikálisabb keresztény lap művészeti rovatvezetője, Madár Győző, a kiváló lírikus összeegyeztethetőnek tartja-e ezt az új, a megújhodott erkölcsiséggel?
Nem Madár! – gondolta Győző Irmáról – pedig tiszta figura. Gomba? Zuzmó? Moszat? Rázta a fejét. A zuzmó és moszat csak a nő külsejéről jutott eszébe, mivel elég sűrű szakálla volt.
– Itt van! – Irma egy kicsire hajtogatott újságpapírt vágott ki a
