EPILÓGUS
Benke József megdicsőülése
A diósgyőri koronauradalam gazdatiszti lakása mögött a tágas baromfiudvaron kicsi, kövér, öregedő asszony járkált. Derekán keresztbe kötött fekete hárászkendő; didergő ujjait a rojtok alá dugta.
A ház hátsó kijáratának küszöbén, a cselédleány széles ülepe alatt veres nyakú, ijedt pulyka lapult. Dióval kevert lisztes galuskával tömködte a cseléd a hizlalásra ítélt, rémült madarat.
– Ah! Mely barbárság ez! Látni is borzalom! – sóhajtott az asszony. – Parancsol, instálom? – kérdezte a cseléd.
Az asszony összerezzent.
– Semmi, semmi! Csináld csak, tömködd csak, fiam.
A cseléd tömködte tovább a pulykát. Az asszony sóhajtva sétált el a kerítésig.
Nehéz lett volna benne felismerni Dérynét. Pedig ő volt, a hajdani híres énekesné, Déry István volt színész
