6
– Ne haragudjék Améli – kérleli Deák Ádám a feleségét. – Úgy se jött volna el a színházba, ha hívom is. Csak az elejét néztem meg. Megvártam, míg a színpadra lép Lándori. Kitűnő az öreg, semmit sem vesztett a frissességéből négy év után. Améli kérem, miért nem felel? Nem érzi jól magát?
Améli köszöni, nem fáj semmije. És igazán nem is haragszik.
– Mire feleljek? – mondja vontatottan. – Semmit sem kérdezett.
Ülnek a vacsora mellett szótlanul, evőeszközeiket emelgetik gépiesen. Améli el-elmereng tágra nyitott, levegőbebámuló szemekkel a tányér fölött. Ádám lehajtja a fejét. Anton nesztelenül lépeget ide-oda és váltogatja a tányérokat.
– Családi idill. – Améli váratlanul, élesen felnevet. A férfi kérdően tekint rá.
– Mondja, kérem – folytatja Améli s gúnyosan cseng a hangja –, miért n
