5
– Először is – mondja Esperes Irén – pocsékul, vagy kifestve, kislányom! Így nem engedlek a közönség elé. – S a folyosószerű hosszú öltözőben, ahol csak egy alkalmi spanyolfal választja el a nőket a férfiaktól, homályos villanykörte mellett, hervadt roncsom tükör előtt nagy szakértelemmel mázolni kezdi a Klári arcát.
– Még egy kis pirosítót ide a fülecskédre – s összecsücsörített szájjal, messze tolva magától a Klári fejét, gusztálgatja, mint művét a festőművész. – Ki hallott olyat, hogy sápadtan hagyod a füledet, az arcodat meg kifested?
Klári ijedten pillant a tükörbe. Szörnyű! Micsoda pacnikat mázolt Irén a szeme alá! Azt mondja: úgy muszáj. A szomszéd asztalon készen, kifestve, apró fürtökbe bodorított kanárisárga fejével ül Gálos Mici. Cigarettázik. Közbe-közbe Klárira pillant.
