HÁROM AGGLEGÉNY
Ez is csak a Mezőségen eshetett meg – Biharon túl, Csíkon innen –, a sárhegyek birodalmában, ahol ember legyen a talpán, aki egy darabocska követ talál. Nincs ott egyéb, mint agyag s térdig érő, szívós, veresen szortyogó sár, ha megindul az őszi eső.
Incze Vince nagytiszteletű úr egy akkora faluban lakott a Mezőségen, hogy ha balra nézett, a grófi kastélyt látta, ha jobbra, harminc házacskát. S több falut nem talált. Kocsija nem volt senkinek a faluban, csak a grófnak.
Incze Vince egész héten ki sem mozdult a parókiáról, ha eleredt az őszi eső. Őt se nagyon háborgatták. Deres hajú, egyenes tartású agglegény volt. Szegődtetett maga mellé egy öreg embert, Jóna nevezetűt, aki mindennap megfőzte ebédjét, és összevetette ágyát. Jóna volt egyben a harangozó is. Jónának sem vol
