GERGELYKE
Már a neve is olyan szerencsétlen hangzású volt szegénynek: Gergelyke. Az anyja így szólította meg, ha levelet írt neki. A fikák nyomban elnevezték Mekekének. S mekegtek, mint a kecske, míg „igazságosan” elosztották Gergelyke csomagját: Mekeke kapta az anyai levelet, a fikák a kolbászt meg a tepertyűs pogácsát. Hogy kik voltak a fikák? Mindenki tudja azt odahaza, a Királyhágó megett. Idehaza Pesten állítólag egészen mást jelent a fika. Egyszer egy társaságban a kolozsvári kollégium fikáit emlegettem. Hát csak nevetnek, pusmognak. Karon fog egy úr, félrevon, s azt mondja:
– Ejnye, hogy is mondjam csak? Ejnye, be kellemetlen. Itt mást jelent kérem az a szó, mint ott. Szóval, hogy tudja, ejnye, be restellem – mikor valaki az orrát piszkálja, aztán… Nahát! Itt „ez” a fika!
Kolozsv
