SZALMAKALAP
A kidöntött kerítést még nem építettük fel. A közelben lecsapódott ágyúgolyó szelétől összezúzódott üveg is csorbán, szilánkosan búslakodott az ebédlőablak barna keretében. A kertben gyom burjánzott. A virágágyások ölén és a ledőlt kerítés résein vígan bukdácsoltak fiatal libáink ki az utcára és vissza megint. Édesapám a harctereket járta. Zsebében bibliát s lelkében igét hordott a katonáknak. Testvéreim szerteszéledtek az ország négy sarka felé. Egyik Hajdúböszörményben maradt még tizenhatban, a másikat a debreceni Dóczy-kollégium fogadta magához. Pesti internátusban tanult a harmadik; a legnagyobb, a fogadott bátyám, Ödön, valahol Szibériában élte a fogoly katonák életét. „A kicsi honn maradt” – mondogatta édesapám, ha odahaza volt történetesen, és aggodalmas szeretettel sim
